2017. december 29., péntek

Karácsonyi képek a gazdiktól

Ezt azért előreveszem, hiszem még épp aktuális, megvártam, hogy mindenki kitegye a karácsonyi képeket, ha készültek és a gazdiktól lementegettem őket. Íme a Wendigo's Wind kiskutyák ünnepi képei. Nem sorban, csak ahogy jönnek, köszönöm Nektek, hogy ennyire szeretitek őket!


U Can't Touch This at Wendigo's Wind "Anulu"

25591734_2000050573343716_6087417668390945322_n



Last Of The Wilds at Wendigo's Wind "Argosz" & U Take My Breath Away at Wendigo's Wind "Dante"

26036634_1555344811208453_619142386_o



Red Hot Chili Peppers at Wendigo's Wind "Chili"

25552305_2006718482677619_2834740666546668672_n



Tainted Love at Wendigo's Wind  "Bonnie"

25594354_1645003212205477_6046925883044143348_n



Road Of The Prankster at Wendigo's Wind "Stifler"

26175327_818481198330778_2053312563_n


Quimby at Wendigo's Wind "Delta"

25299888_1957876960895825_3852084445924138850_o



Hard Rock at Wendigo's Wind "Dylan" és Tsunami at Wendigo's Wind "Seth" - ők speciális karácsonyi fotózáson voltak a Fénymesék zseniális fotósánál  Reninél. Megérte!

25626322_1806225752742053_8591729717991067778_o

26063683_1808412822523346_4383990134473772195_o

WEB_Dylan_Seth_kari_12


WEB_Dylan_Seth_kari_14

WEB_Dylan_Seth_kari_11

WEB_Dylan_Seth_kari_10

25626818_1806225852742043_4690924847171198683_o

WEB_Dylan_Seth_kari_09

WEB_Dylan_Seth_kari_08

26173222_1808387855859176_1523996322675392812_o



Pink Panther at Wendigo's Wind "Kida"

25182324_1957876967562491_6093523782936490926_o



Quantum Madness at Wendigo's Wind "Colin" & Saints Never Surrender at Wendigo's Wind "Loki"

24313390_1643926035627878_2637034791965589826_o



Saints Never Surrender at Wendigo's Wind "Loki"

25311345_1653874537966361_2791032705386932396_o




Fallen Angel at Wendigo's Wind "Milli"

25074901_1957877460895775_596019454078215050_o


Nirvana at Wendigo's Wind "Nash"

24296433_10204113329670649_7873800189786302784_n

25073101_10204142662323947_5950574948531652890_o

25674129_10204186098649828_412535267_n



Ice Chilled at Wendigo's Wind "Nia"

25398682_1747567895262928_7436685471576128768_n



Sexy Surprise at Wendigo's Wind "Nova"

24232771_1946542775362577_6890567279637278576_n

24958978_1957876997562488_4779300917135021307_o



November Rain at Wendigo's Wind "Zuzu"

26114176_10214500008189602_6224999868268277543_n



Sesshoumaru Sama at Wendigo's Wind "Maru"

25660142_1924335084273699_1270683851412030935_n



Seventh Sense at Wendigo's Wind "Spy"

26145678_1754311064593601_1675354196_o


2017. december 28., csütörtök

2017.09.09 - Seth és Nico

Avagy testvérek a T alomból. Seth - Tsunami at WW, Nico pedig The Offspring at WW. Seth volt nálam fürdeni a kozmetikában Nico pedig csak kísérte collie barátját, Dylant. De hát csak tesók, úgyhogy kellett is képet csinálni róluk azonnal. Szépek ezek a gyerekek!

Seth aki nálam szépült

DSC_0219

DSC_0152



Tesóval Nicoval együtt:

DSC_0148

DSC_0157

DSC_0162

DSC_0166


2017. december 24., vasárnap

2017.09.03 - Kecskemét és Melenci CAC kiállítások


Ha röviden össze akarom foglalni ezt a hétvégét, egy szóban is megy: MEGŐRÜLTÜNK
A többesszám Stifler gazdájára, Évire vonatkozik és persze rám. Képzeljétek el a szitut, hogy a rendmániás, precíz, pontos Évi, velem összezárva két teljes napra, velem, aki a kocsit két évente takarítom, csak mert műszakira megy, én aki sose nézek időt, és nem tervezek semmit, csak elindulok, aztán mégis minden sikerül lazán :) Érdekesnek ígérkezett a dolog. Szombaton volt Kecskeméten dupla CAC kiállítás, egy magyar és egy izraeli bíróval, ez utóbbit nem ismertem, érdekelt a véleménye, de ha már mentünk, neveztem a másikhoz is, pedig már megfogadtam korábban, hogy nem fogok, na mindegy. Tigi, Stifler és Nafta voltak nevezve, fiatal, növendék és champion osztályokba. Másnapra Tigi nevezve volt a Klubkiállításra, kedves barátok elvitték magukkal, lebeszéltük előre, nem kellett volna, de erről később... Stifler és Nafta, mivel már rendelkeztek champion címmel akkor, így Szerbiába neveztem őket egy CAC kiállításra, mivel ha már champion egy kutya, akkor ott egy kiállításból meg tudja szerezni a szerb championátust is. Ez volt a terv. Szeretem a szerb kiállításokat de olyan rohadt messze van tőlünk mind, hogy így gazdaságosabbnak tűnt a dolog. Előtte nap puccba vágtuk  a kutyákat, és kénytelenek voltunk hajnalban indulni, mert Évi szerintem ha lasszóval is, de levadászott volna és betuszkol a kocsiba, hogy el ne késsünk. Győrben még felvettünk egy negyedik állatot, Bono-t is, akit csak szállítani kellett Kecskemétre, onnan már átvette a tenyésztője Eszti. Mondjuk ameddig nem, addig pont körbehugyozta a sátrunkat, többször, alaposan. Stiflernek nem nagyon tetszett a másik kan, de visszafogta magát, ahogy Tigi is. A két hülye egymást viszont nagyon szereti, ahogy az anyjukat is. A lényeg, hogy bepakoltunk, sátrat, ketrecet, kutyát, mindent ami kellhet, persze mindent Évi intézett, mert én nem szoktam se sátrat se ketrecet vinni. Mondjuk tény, hogy az ott töltött idő így sokkal kényelmesebb, még ha pakolni macerásabb is. Közben boltoltunk a kiállításon, paradicsomot cseréltünk körtére meg ilyenek, tiszta vicces volt :D

Na de a show. Az izraeli bíró nagyon, de nagyon szimpatikus volt! A fiatal osztályos kanok öten vagy talán hatan lehettek, valahol megvan a katalógus, szoktam is begépelni, meg írni az eredményeket, hát most nem fogom :) Tigi csodásan mozgott, egy icipicit, beugrált, de ezt betudom a rutintalanságának, gyönyörűen megállt, ő nyaknál megfogva és freeben is szépen megáll, mindkettőt megtanítottam neki. A bíró alaposan végigtapogatta a kutyát, megnézte a fogait, és nagyon kedvesen bánt minden kutyával. Szép nagy konkurencia volt, Tigit kihozta HPJ-nek, osztálygyőztesnek :) Nagyon boldog voltam, mert úgy voltam vele, hogy a nyári almok miatt nem mentünk sehova és majdnem sikerült kifutni az időből, de aztán a kisfiam hamar összekapkodta magának a Hungária Junior Championt végül :) A fiatal osztály után Stifler következett növendékben, ők ketten voltak az osztályban, Stifler csodásan mozgott és be is állt, meg is nyerte az osztályát. Éreztem én, hogy így kell neveznem, egyrészt neki akkor már megvolt a Horvát Junior Champion, Tiginek szerettem volna a magyart, hogy mindkettőnek legyen legalább egy fiatal is, plusz láttuk a statisztikában, hogy a fiatal osztály tömve lesz, Tigi pedig érettebb, szőrösebb volt, egyértelmű volt, hogy ő menjen a nagyobb konkurenciába, plusz fekete-fehér, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a színeseket ritkábban hozzák ki győztesnek. Nafta championban indult, mert neki már vannak felnőtt champion címei is, és ha már mentünk vittük. Nem volt szőrileg top formában, ellés után visszanövőben lévő, óriási mennyiségű, dús szőrzet, de még nem elég hosszú. Úgy nézett ki, mint egy cuki gömbhal :D Addigra már tudtuk, hogy a bíró bácsi a kevésbé szőrös, légiesebb kutyákat részesíti előnyben, tudtam, hogy csak második lesz, de nem bántam, aki megelőzte, Nissa, ők ketten mindig nagy ellenfelei lesznek egymással, de ez ilyen. Mindketten nagyon szép kutyák, Nafta fejét a bíró bácsi túl erősnek ítélte meg, viszont mindezt úgy, hogy látszott a kutyán, hogy borzasztóan élvezi, hogy szerepelhet, hozzá se kell nyúlnom, fut, ahogy kell, áll, figyel, kész gyönyörűség. A bírónak is nagyon tetszett, ami viszont meglepett, hogy lehajolt a kutyához és megpuszilta a fejét. Irtó szimpi pasi volt, jöhetne gyakrabban bírálni, látszott, hogy egy típus tetszik neki, alapos, de nagyon és szerette a kutyákat ez is átjött. Elégedettek voltunk nagyon. Tigi elkezdte a junior, Stif a felnőtt magyar champion címhez szükséges címek gyűjtését. A délutáni kiállítás már sokkal kevésbé volt pozitív, nem szeretnék belemenni, kicsi ez a kutyás világ, de az én ízlésemnek túl gyors bírálat volt. Tigi negyedik lett, ugyanabban a mezőnyben ahol reggel első, a másik két kutyánk hozta a délelőtti eredményt. De nem az eredmények miatt nem tetszett, de hagyjuk is.


Na és itt történt az, amit nem kellett volna megtennem. Tigit odaadtam más kezébe. Stabil a kutya és nem fél semmitől, de érzékeny és ezt nem gondoltam át. Besokkolt attól, hogy hirtelen más kocsiban, más ketrecben, más autóban találta magát nélkülem. A másnapi kiállításon is teljesen bizonytalan volt, odakapott a bírónak is, alig tudták felvezetni, jött volna ki, keresett szegény. Át kellett volna gondolnom, hogy mit érezhet szegény kutya, hiszen ők nálam nem ketrecbe kirakva élnek és csak etetéskor látom őket, és tök mindegy nekik ki, csak legyen velük foglalkozva, hanem szeretetteljes szimbiózisban élek velük, én értük, ők értem, napi több órát együtt. Egyébként egy nagyon magabiztos, kissé szenya lény, hiszen néha kötözködik más kanokkal, de sosem fajuk tettlegességig, ráadásul őrző védőzünk vele, amit imád, és utána a segéd fején táncol boldogan. Szóval engem lepett meg legjobban elsőre a viselkedése, de így utólag átgondolva érthető, és kemény tanulópénz volt nekem. Amikor visszakaptam szegény el se hitte, hogy újra lát, én meg azt nem gondoltam, hogy mélyen benne maradt a kutyában ez a negatív élmény, de ez már megint egy másik történet.  Miért írom ezt le? Mert ők is és mi is élőlények vagyunk és hibázunk. Ha valaki ebből arra következtet, hogy szar a kutya, az mélyen nézzen magába. Folytatom majd. Tigit másnap kaptam vissza, amikor mi is visszaértünk Szerbiából, csak nem akartam szétszedni a történetét több részre.

Ahogy mi otthagytuk Kecskemétet, lementünk Kata barátnőmhöz Szeged mellé, mert a szállásra elvileg nem vihettünk kutyát, bár nem is emlékszem, hogy megkérdeztük-e, hogy lehet-e vinni. Na mindegy, Katánál a panzióban klassz helyen volt Nafta és Stifler, ameddig mi a szálláson. Nála már többször voltak kutyáim, bármikor rá merném bízni bármelyiket. Először a benti kennelsoron akarta őket elhelyezni, de mondtam neki, hogy Nafta nyomokban kengurut is tartalmaz, 100% hogy onnan kijön, mert nem plafonig rács, csak olyan másfél méterig, ráadásul valami fal szerű is, amiben megkapaszkodik és kijön. Úgyhogy egy kinti kennelt kaptak, ahol Nafta az első percben kényelmesen elhelyezkedett a kutyaház tetején. Kata mondta is, hogy ezt nem hiszi el, bolond borderek :) A szállás felé még bementünk egy benzinkútra kajáért, keksz és csoki, mert hát enni is elfelejtettünk napközben. A szállás nem volt rossz, volt meleg víz, puha ágy, wifi, tv és kaptam egy telefontöltőt is, más nem is kellett. Nem telt bele pár perc és szerintem mindketten aludtunk is. Ja közben persze megtettük ugye a Sopron-Szeged távolságot. 

Az alvás nem tartott sokáig, mert Évi úgy kalkulált, hogy a határ szar lesz és sokat kell várni, és mi lesz ha nem érünk oda. Nagy segítség volt Tomahawkék leírása az útról, illetve a kinn is (odafelé legalábbis) működő Vaze Évi telefonján. Szóval ha akartam se tudtam volna aludni, mert volt egy rabszolgahajcsárom is :D Szegény Kata is korán kelt miattunk is, na meg ő is ment a pesti kiállításra aznap. Gondolkoztunk melyik határ legyen, de végül nem kellett sokat várni, egyszerűen kijutottunk. Szerbiában viszont megdöbbentünk a mindenhol előforduló kóbor kutyák mennyiségén. A kiállításra is nagyon hamar kiértünk, de ezt inkább egy képpel mutatom be nektek. Soha nem voltam még első érkező egy kiállításon, ehhez is Évi kellett. De nagyon röhögtem mikor ez a kép elkészült :D Sehol senki, csak mi négyen, meg a ringek :D


20170903_081306



Az eredmények nagyon nagyon jók lettek :) Mindkét kutyát én vittem be, Stifler fiatalban, Nafta championban.  Hazudnék, ha azt mondanám, hogy hú de nagy konkurenciából nyertünk, mert nem, összesen négy kutya volt nevezve, négy különböző osztályban, tehát bíztam benne, hogy amiért mentünk az meglesz, de azt nem gondoltam volna, hogy Stifler az anyukáját megelőzve lesz Fajtagyőztes, pedig így lett! :D Mondjuk csodaszépek voltak mindketten. A képeket már a bírálat után csináltuk, de ott a helyszínen.  Mutatom:

DSC_0001_

DSC_9914_

DSC_9989_

DSC_9916_

Stiflernek a fiatal osztályos címével így meglett a Szerb Junior Champion, Naftának pedig a Szerb Champion cím. Nem kicsit voltunk boldogok :) De azért ezt Stiflernek még sikerült tetéznie a BIS körben is :) BOG II. helyezést ért el az első fajtacsoportban! Ide már Évi vitte be, hadd gyakoroljanak csak :)

DSC_0068

DSC_0070

DSC_0074


Nagyon, de nagyon büszke voltam mindkettőjükre :) Bár szegény Évi először mikor rámutatott a bíró, nem értette mi van, mondom benn vagytok a szűkítésben maradj csak ott :D Miközben és a ringet fotóztam, Nafta vérmesen őrizte a mappát, amiben a kutyák papírjai voltak. Őt meg lefotózták egy csomóan, hogy de laza :D


DSC_0055_


A kiállítás után még egyet megfuttattuk a kutyákat, szuper, rövid füves terület volt erre a célra. Az egész rendezvény mellett egy nagy focipálya volt, jó két méter, ha nem magasabb kőfallal elválasztva a kiállítás területéről. Egyszer félre néztem két másodpercre, és aztán Naftát nem láttam sehol. Eltűnt. Néztünk körbe, kiabáltam neki, semmi. Aztán rájöttem, hogy volt olyan majom, hogy egyszer már felment a fal tetejére, volt ilyen lépcsőszerű dolog, és beugrott a pályára, kijönni viszont nem tudott a két méter feletti falon a hülye :D Úgyhogy ilyenkor mit csinál a gazdája? Utánamászik a falra, majd biztatja, hogy ugorjon minél nagyobbat. Akkorát, hogy el tudjam kapni és kiemelni. A kutya különösebben nem zavartatta magát a történéseken :D Mikor ezt Katának is elmeséltem, nem nagyon jutott szóhoz, de elégé helytálló volt a kérésem, hogy plafonig legyen a a rács, ahol ők el lesznek szállásolva :D

A legtutibb képek természetesen nem a standardek, hanem amikor hagytuk tombolni szabadon a két kutyát :D Élvezték a majmok :D

DSC_0026_

DSC_0027_

DSC_0028_

DSC_0031_

DSC_0032_

DSC_0033_

DSC_0036_


Aztán a kocsi mellett még kellett kép Stifler kupájáról, meg rólunk is :D Nem szeretek nagyon fotókon szerepelni, bár már barátkozom vele. :)

DSC_0091_

DSC_9944_

DSC_9970_

DSC_9962_


Hazafele a határ előtt óriási sor volt, kb. két órába telt mire lassan, araszolva átjutottunk. Borzasztó mi van ott, és szerintem mi még szerencsések voltunk, hiszen olvasni olyanokat, hogy 6-7 órát várakoztak az autósok. Mondjuk nem is értem miért, mert különösebben sok dolgot nem néztek rajtunk se. Ja igen, ez is egy ok, hogy nem megyünk túl gyakran. Évekkel ezelőtt voltam utoljára, ugyanez volt, de akkor Röszkénél, és sokkal többet vártunk...
Pár szóban még néhány dolog. Amikor megkérdezik, mi kerül egy kiskutyán ennyibe és sokallják, akkor el szoktam mondani pl. ennek a kiállításnak a történetét. Hat nevezés Kecskemétre, egy nevezés Budapestre, két nevezés Szerbiába, ezren felüli km-re benzin, pályamatrica, szállás, kaja, a championok kiváltása, vettem egy ketrecet is mert jó áron volt, de mindez összeadva közel kiadja egy normális szülőktől származó, fajtatiszta, törzskönyvezett kölyök árát. KETTŐ nap és néhány kiállítás. Akkor még a többi kiállítás, tagsági, tréningek, szűrések, kaja, orvosi költségek. Majd ezekről is írok később. Mindent összevetve még úgy is megérte, hogy hullafáradtan értünk haza, sőt Évinek tőlünk még haza kellett vezetnie. Újra és újra meg kell állapítanom, hogy a kutyások hülyék. De élvezzük :D