2016. július 13., szerda

Helló "R" babák - 2016.06.01

Biztos voltam benne, hogy Nafta szépen elhúzza majd az ellést, úgy a 62-63. napig is, mert kevés babára számítottam, gondoltam jól érzik ők magukat odabenn is, nem sietnek kifele. Igazából nem magamban bíztam, hanem a természetes fedezésben, rosszul tettem. Június elsején Nafta a termékenyítéstől volt 58, a fedeztetéstől 56 napos. Előtte nap hoztuk el az elletőládát, mert kölcsön adtam Marcsinak, úgy gondoltam aznap szépen lefertőtlenítem, megcsinálom a helyüket, beteszem és beüzemelem az infralámpát, beállítom a hőfokot, odakészítek mindent ami kellhet, ollót, cérnát, újságpapírokat, törölközőt, betadint, szőlőcukrot, szóval mindent. Kimentem reggel Nafta sehol. Mindig rohannak elém, összesároznak, összeszőröznek reggelente üdvözlésképpen, Nafta meg nem jött aznap... hívom, jön elő a kutyaházból, tiszta víz a hátulja, magzatvíz... 5 perces pánik után fél óra alatt kész lettem az aznap délelőttre tervezett nyugis szülőszoba kialakítással, és bepakoltam Naftát a ládába. Aznap akartam elkezdeni mérni a hőjét, hát arra már nem nagyon volt szükség. Természetesen korainak találtam az egészet, és ott volt bennem a para, hogy nem is szül, hanem vetél. Ez egészen az első kölyök megszületéséig így is maradt... természetesen a természet megint sokkal okosabb volt, tudta ő mikor kell jönniük a gyerekeknek :)

Azután, hogy az első tolófájásokat láttam a kutyán, még jó két óráig gyakorlatilag semmi nem történt. Kb. 10-15 percenként egy-egy kisebb és látható fájás, de az első kiskutya már a szülőútban volt. Féltem, hogy nem éli túl, túl sok időt tölt a nem jó helyen, már majdnem hívtam az állatorvosainkat, de láttam, hogy egyre erősebben nyom Nafta és minden alkalommal fél cm-rel kijebb jött a kiskutya. Aztán amikor a feje kinn volt segítettem neki egy kicsit, és a kezemben volt az elsőszülött, egy gyönyörű merle kan kiskutya. Megtörölgettem, elkötöttem a köldökzsinórt, Nafta megette a burkot, majd azzal a lendülettel ki is hányta, megpróbáltam elvenni, de ellökte a kezem, megette megint, és megint kihányta, mondom ez nem lesz jó, kivittem kicsit az udvarra, mert elkezdett folyamatosan hányni, még szülő szukánál ilyet nem láttam, hisz aznap nem is evett már semmit, de a hányást az udvaron is folytatta, vagy 10 percig is... szegény közben tiszta ideg volt, vissza akart menni a kölykéhez, rohangált körbe, hányt egyet, majd megint és megint. Aztán abbahagyta, visszaengedtem a kicsihez, onnantól már minden rendben ment. Nem is kellett sok idő, megszületett a második merle kölyök, persze ő is pasi, és még meg se szárítgattam, amikor jött a harmadik egy fekete-fehér kis kan. Ebben az a poén, hogy amikor fedeztettem Naftát Logannel, azt azzal a céllal tettem, hogy szeretnék megtartani egy csodaszép merle kant magamnak, hiszen Logan is már idősödik. Erre már választék is van... mi ez ha nem jel, hogy az egyiknek maradnia kell??? :D (pedig igazán reménykedtem, hogy lesz három fekete-fehér szuka, és így nem esek kísértésbe, de tessék... megint összejött :D persze boldog vagyok miattuk nagyon, csak azt hiszem keresnem kell egy szimpatikus hidat, ami alá beköltözhetek kutyástól :) )

Az ellés során csak telefonos képek készültek, így csak egyet mutatok, amikor már mindenki megszületett. Az elsőszülött merle 400 g, a második 360 g, a kis fekete pedig 380 grammal született. Teljesen normális border születési súlyok. Hamarosan hozok róluk rendes képeket is :)

13320569_1180843878623583_6568351802047328594_o.jpg


Nafta egyébként csodálatos anyuka, hozzá se kell nyúlnom a picikhez, tiszták, szárazak, babaillatuk van, és nagyon félti őket még tőlem is. Szó nincs olyanról, hogy morogna netán harapna, de nem engedi őket tapogatni, ha megkísérelem, akkor gyorsan föléjük gömbölyödik, hogy ne is lássam őket, ha pedig kiveszek egyet, akkor tágra nyílt szemekkel nézi a kölyköt és nyüszít és bököd, hogy adjam vissza neki. Sokkal jobb anya, mint a saját anyja, örülök neki, hogy ilyen :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése