Vagyis nem egészen Ajka, hanem az Ajka feletti szőlő és erdei utak :) Bandi (aki Andi amúgy, de mivel a vizslája Bandi, ezért ő is Bandi) volt az idegenvezető, ismeri az utakat, mint a tenyerét. Én persze folyamatosan vizslattam, hátha valahol vadászok jönnek szembe, de Bandi azt mondta ő még arra egy árva vadásszal sem találkozott, csak a helyivel akit meg ismer. De azért mégiscsak erdei útvonalak, sőt autónyom, és az erdőben ki jár autóval? Erdész, vadász, rabsic, fatolvaj. Egyikkel sem akartam összefutni. Bandi ki is röhögött, hogy miért nem hagyom szaladgálni a kutyákat, hagytam amúgy, csak maradjanak szépen 15-20 méter sugarú körben mellettem. Kisebb kört terveztünk menni, két okból is. Még elég hamar sötétedett és munka után indultunk neki az útnak, ez az egyik, a másik, hogy Flyt is vittem, mert a szívem szakad meg, ha otthon hagyom és a többieket viszem, így inkább lassú, csevegős sétát szerettem volna amit ő is élvezhet. 15 évesen még nagyon jó kondícióban van, de azért öreganyámmal se indulok el megmászni a Somlót, Flyjal se megyek már hosszabb túrára.
Felmentünk először egy kisebb emelkedőn, a tetején körülnézve egész Ajka elénk terült. Bár nem voltak igazán jók a fényviszonyok, de nekem kellett kép :) Csoportkép méghozzá. A falkámat ismeritek, a vizsla a már sokat emlegetett és a blogon is szerepelt Bandi, a kis foxiszerű pedig Mázli, Bandi másik kutyája.
A veresek mind emberBandira koncentrálnak, a többi meg rám :)
Itt Mázli úgy gondolta, hogy épp elég róla ennyi fotó, le is lépett gyorsan :)
Lefelé már erdőn mentünk keresztül, szeretem a fák kuszaságát, bár tél vége volt, teljesen olyan volt, mint az őszi erdőben sétálni a sok avar miatt, a fény hiánya miatt a hangulat is épp olyan volt :) Itt a teljes csapattal.
Itt meg csak a "fiatalság", akiket nem féltettem a fáról leeséstől. Mamzit már nem pakolom ilyen helyekre, nehogy lepottyanjon.
Laza 3 km volt csak az egész, de mindenki élvezte. Bár Fly picit nehezen akart haladni, annyi új inger volt neki, annyi új szag, és folyamatosan földre tapasztott orral közlekedett, így kicsit néha húzni kellett, hogy gyere már :) De legközelebb ezt megoldom azzal, hogy korábban megyünk sokkal, és akkor nem sötétedik ránk, lesz ideje kedve szerint szimatolni, amennyit csak akar. El nem fáradt, csak akaratos vénasszony, és ha ő szaglászni akar, akkor senki le nem beszéli róla. Rossz, hogy megöregednek, rossz látni, hogy másfél éve még körbenyargalta velem a Desedát (16-18 km) most meg 3 km-t még azért teljesít, de már féltem, hogy nem túl sok-e neki. Rossz ez a dilemma, hogy vigyem, legyen boldog, de kockáztassam, hogy elfárad, vagy hagyjam otthon, és legyen lelkiismeret furdalásom, hogy melyik a jobb megoldás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése