A történet még augusztusi, de ha már mindenről beszámolok itt a blogon, ami a kutyák és a kennel életével kapcsolatos, akkor ez sem maradhat ki. Történt egy meleg nyári este, hogy Fly játék és szaladgálás után hányt egyet. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hiszen a kutyák könnyen hánynak, a kedve jó volt, a vacsoráját meg megette ahogy szokta. Igen ám... de reggel már máshogy nézett ki a dolog... nem hozta a frizbit, nem érdekelte a labda de még a reggeli sem... plusz a kennelben is volt néhány hányás... Gyorsan vittem le lázmérőt, de nem volt lázas. Gondoltam, csak elrontotta a gyomrát, vagy benyalt valami vírust, a kedve nem volt rossz. Azért hamarosan visszamentem, hogy mi van vele, akkor már a kedve sem volt valami fényes. Gyors telefon Sopronba, baj van a kutyával, kaptam délutánra időpontot, akkor már rendesen aggódtam, mert csak nem nézett ki jobban a Mamzi, de még a konzerv sem kellett neki... Közben megkérdeztem a helyi erő állatorvost, hogy szerinte mi lehet, azt mondta ő is, hogy valószínű összeevett valamit. Nem hittem neki, ennél jobban ismerem a kutyáimat, tudtam, hogy nagyobb a baj, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Délután a kocsiban Fly már csak feküdt, nem nézelődött, nem kapkodta a fejét az autók után, ahogy szokta, feküdt és szemmel láthatóan nagyon nem volt jól. A rendelőben megnéztük ultrahanggal. Én nem gondoltam semmi rosszra, de az állatorvosunk nem nyugtatott meg... Azt mondta, szerinte bélelzáródás (azonnal átfutott az agyamon vajon mit evett meg, fadarab, kavics, kukoricatorzsa, csontdarab?????) de nem annyira tipikusak a bélmozgások. Fussunk neki még egyszer ultrahanggal... Másodszorra ő már látta azt amit nem akartunk, azt is megtaláltuk, hol a bélelzáródás, egy néhány cm átmérőjű ovális valamit láttunk csak, tapogatta is a kutya hasát, mire az öreglány fájdalmat jelzett. A kutya addigra már nagyon mozogni sem akart, nekem majdnem a könnyeim folytak, hogy az egyetlen esélye a műtét és 13 éves. Eszembe nem jutott, hogy hátha kijön a cucc hashajtóval, vagy hogy altassuk el, mert öreg... Az előző altatásokból is elég nehezen ébredt, féltettem, nagyon nagyon... :( Azonnal infúziót lett neki bekötve, hogy ezzel is készítsék a műtétre. A másik állatorvosnak gyors telefon, hogy úgy készüljön este műtét... kérdeztem mennyi az esélye, hogy túléli... Azt mondták, ha nem halt el a bélszakasz és bírja az altatást, akkor 60-70%. Ezt elég sötéten láttam, a kutya a padlón feküdt, csöpögött bele az infúzió, a fejét sem emelte fel amikor megsimogattam és otthagytam. Kimentem a kocsihoz és nem tudtam elindulni, fél órán keresztül ültem és zokogtam, hogy most mi lesz... Aztán eszembe jutott, hogy a többi öt itt maradt, ők várnak rám, miattuk indultam csak el... nem kicsit voltam idegbajos aznap este, nem kötött le semmi, abban maradtunk, hogy kapom a híreket, mi van Mamzival. Tudtam mikor kezdik a műtétet, úgy számoltuk két-két és fél óra. Amikor éjjel fél 11-kor megcsörrent a telefonon, majdnem infarktust kaptam, mert még csak másfél óra telt el. Azt hittem, hogy felveszem és közlik, hogy Fly meghalt, nem bírta a szíve, vagy annyira rossz állapotban volt a bél, hogy el kellett altatni. A szívem majd kiesett a helyéről... De aztán Gábor elég hamar megnyugtatott, sőt a helyzethez képest még a legjobb hírrel tudott szolgálni. Semmi nem volt Fly belében, amiket előtte én elképzeltem, hogy biztos hagytam neki megenni, nem vettem észre, biztos az én hibám lesz, ha meghal. Semmi ilyesmi. Kiderült, hogy valahogy az ivartalanításkor valami nem úgy forrt össze, ahogy kellett volna, és egy kis szakaszán a hasfalnak kitüremkedett egy bélszakasz, gondolom egy rossz mozdulat következtében (az ivartalanítás után 10 évvel!!!) és elzáródott részlegesen. Ezért nem voltak teljesen tipikusak a tünetei, ezért nem hányt megállás nélkül. Kicsit megnyugodtam, megbeszéltük, hogy éjszakára ott maradt Mamzi, kapja még az infúziót. Reggel már kaptam smst, hogy már megevett egy fél konzervet és akart még, de hát műtét után hirtelen nem terheljük még annyi kajával. Sétált is egyet és határozottan jobban van. Azért még mikor érte mentem kicsit ráparáztam a hallottakra, hogy hát még leállhat a veséje is akár, de az ritka, de megeshet, úgyhogy figyeltem minden lépésnél az ebet, mikor pisil, meg milyet, meg mennyit iszik, meg eszik és közben folyamatos kontakt volt az állatorvossal is. Túlélte, és nagyon gyorsan felépült az öreglány. A szőre le lett nyírva a műtétkor, azon kicsit igazítottam, de igazából nem is lenne hülyeség a hátulján röviden tartani a hosszú szoknyát. Tudtam volna még részletesebben is írni erről, viszont nem akarok, mert nem tartozik életem legfelemelőbb élményei közé, kivéve a sikeres rész. Két telefonos képem van Mammerről, az egyik az aznap készült, amikor hazahoztam a műtét másnapján, azért itt még látszik, hogy bágyadt és gyenge. A másodikon már jobb színben van, vigyorog. Elképesztő volt olvasni, hogy mennyien drukkoltatok neki, hogy túlélje, hogy felépüljön és hogy mennyien felhívtatok, hogy minden rendben lesz... Nem tudok elég hálás lenni az állatorvosainknak sem, akik most már talán harmadszor is megmentették Fly életét, de kétszer biztos, mert ez után nem sokkal meg összeszedett egy babéziát is, az sem volt egyszerű, de abból azért gyorsan gyógyult, mert időben észrevettem, még a pisije sem volt sötét és magas láza sem volt, csak hát 13 évesen már minden veszélyes, nem hogy egy műtét meg egy súlyos fertőzés... Na de a lényeg, hogy Mammer jól van, és imádom. Lassan 14 éves lesz, most már alig lát szegény, de a frizbi az természetesen minden nap kell, és a falkát is fegyelmezi. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése