Már akkor megbeszéltem az állatorvosainkkal, amikor márciusban Dizi egy nappal Nafta után kezdett tüzelni. Mondták, hogy várjunk 2-3 hónapot a tüzelés után, nehogy véletlenül álvemhesség alakuljon ki, én meg hallgatok a dokikra, mert eddig még mindig igazuk volt mindenben. De végül eljött a napja, hogy Diesel is ivartalan legyen. Jól is jött ki az egész, mert most épp itthon vagyok munka nélkül, a következő munkahely meg épp kialakítás alatt, így ráértem figyelni rá a műtét után. A műtét napján én már se enni, se semmire koncentrálni nem tudtam, annyira ideges voltam. Görcsölt a gyomrom is, minden bajom volt, Diesel persze mit sem sejtve boldogan rohangált a többiekkel, tépte Logant, és nem értette, miért vagyok olyan szenya, hogy neki nem adok reggelit, sőt miért zárom őt ketrecbe 10 órakor, hogy már inni se tudjon. Csúnyán nézett... Tudtam, hogy nem lesz semmi baja, mégis rossz érzéssel vittem őt a rendelőbe. Negyed kettőre kellett vinni, 5 után mehettem érte, addig nem adják vissza altatás után, ameddig teljesen nincs magánál. Ez szerintem nagyon jó dolog, eddig sose így kaptam vissza kutyámat, gyakorlatilag mindegyiket még altatva tettem mindig a kocsiba, akár szűrés, akár műtét után, kivéve itt. Úgyhogy ez egy nagyon jó pont a rendelőnek, szeretünk ide jönni, de csak ha nem betegség miatt kell... Ott maradtam Dizivel ameddig el nem aludt, aztán hazajöttem, 5 órakor meg vissza érte. Már a saját lábán sétált elém, örült nekem, bár kicsit még álmos volt, de az autóba már saját maga ugrott be. Mondták, hogy tökéletesen viselkedett, ezt vártam tőle... Aznap még kicsit zavart volt, de másnap már rohant volna Logan után... az első három napot majdnem végig ketrecben és gallérban töltötte, hogy a seb szépen elkezdjen gyógyulni, ne feküdjön le a porba, illetve nehogy felázzon, mert mostanában minden nap esik az eső. Így keveset volt kinn. Figyelgettem mutatja-e jelét, hogy fájdalmai vannak, mert akkor kapott volna fájdalomcsillapítót is, de gyakorlatilag azon kívül, hogy utálja a gallért, más nem látszott rajta. Aztán már kinn hagytam éjszakára is, csak a gallér maradt rajta. Meg nem szokta, gyakorlatilag szanaszéjjel rongálta a gallért, elég érdekesen néz ki, de most amikor ezeket a sorokat írom, most van rajta utoljára, délután megyünk varratszedésre. Most lehetne papolni arról, miért is jó, ha ivartalan az állatunk, de a kétkedőket úgysem lehet meggyőzni, csak nagy ritkán, akinek meg van egy csepp esze, az úgyis ivartalaníttat... Nálam mind a négy idősebb szuka ivartalan, sőt anyámék keveréke is ivartalan. Ez így is lesz, mindegyik kutyámmal, aki már nincs tenyésztésben.
Diesel a műtét után, már itthon:
Nem annyira díjazta a kis köcsög hangos és harapós közeledését. De a kis gyökér hamar rájött, hogy meg tudja fogni a gallér szélét és azt tépte... de inkább nem hagytam neki, Diesel csak pihenjen szépen, nem kell, hogy egy ilyen kis pár kilós répaszínű lény hangosan cseszegesse...
